Egy pszichológus elmélkedései a karácsonyi ünnepekről
Sziasztok!
Ezt kivételesen nem a szokásos folyóiratból merítettem amit lentebb idézek nektek, hanem a Blikk Nők Egészség c. folyóiratból, annak is a téli számából. Tettem ezt annak okán, mert nemrég az egyik ismerősöm írta az üzifalon, hogy vajon miért csak karácsonykor szeretjük egymást. Szerinte, és szerintem is, ha valakiket szeretünk, akkor mindig szeressük és bennünket is szeressenek, ne csak egy vagy két nap, amit a szeretet ünnepének neveztünk el és Jézuska születésnapja is.
"Vigyázat, ünnepek!
Karácsonykor nemcsak a meghitt órák időszaka, hanem a stresszhelyzeteké is. Wéber Katalin pszichológus szakértőnk segítségével összegyűjtöttük a leggyakoribb konfliktusforrásokat.
Állandó időzavar
Ragyogó karácsonyi díszbe öltöztetett lakás, sütés-főzés, ajándékbeszerzés és -csomagolás, mégpedig a gyermeknevelés és a szokásos napi munka mellett. Ráadásul legtöbbször éppen az anyukák azok, akik a gyerekek óvodai vagy iskolai ünnepségéből is kiveszik a részüket. Csoda, hogy a végletekig elcsigázott asszonyok szenteste szabályosan lerogynak a saját kezűleg feldíszített fa alá? Mi a megoldás?
A munkamegosztás, mégpedig úgy, hogy minden családtag azt csinálja, amihez a legjobban ért. Aki szeret főzni, az a konyhában serénykedjen, aki ügyesen dönt, és jól ismeri a megajándékozottakat, az pedig vásároljon. A kisebb gyermekek szintén kapjanak egy-egy nekik való részfeladatot. Így mindenki úgy érzi majd, hogy személyesen is hozzájárulhatott az ünnep sikeréhez.
Minél drágább, annál jobb
Sok családnak jelent gondot a karácsonyi ajándékvásárlás, különösen, ha a kelleténél nagyobb terhet kénytelenek vállalni. Ilyenkor jelentősen megnő az áruhitelek száma, vagyis sokan még hónapok múlva is a karácsonyi nagyvonalúságukat nyögik. Mindennek bele kell ugyanis férnie, elvégre muszáj bizonyítani a szeretetünket...
Mi a megoldás?
A pénztárcánk helyett inkább a szívünket nyissuk meg! A karácsonyhoz valóban hozzátartozik az ajándékozás, mégis inkább az egymás felé fordulás és a szeretet a fontos. Ennek csupán egyik megnyilvánulási formája a tárgyi ajándék, amely akár jelképes is lehet. Beszéljük meg a szűkebb családban, hogy mi legyen a felső értékhatár, és tartsuk is magunkat a megállapodáshoz! A gyerekeket is ráébreszthetjük a saját munka értékére, ha kézzel gyártott ajándékok készítésére sarkalljuk őket. Később úgyis ezek válnak a legbecsesebb és legtöbbet emlegetett emlékekké...
A szent család szindróma
Ahhoz képest, hogy egész évben alig van idejük egymásra, az ünnepek alatt esetleg túl sokat lehet összezárva a család. Könnyen kiderülhet: akárhogy erőltetjük, pár nap alatt nem lehet végigbeszélni az év történéseit. Ráadásul sokaknál tradíció, hogy ilyenkor a távoli családtagokat is felkeresik, holott már régóta nincs köztük valódi, aktív kapcsolat.
Mi a megoldás?
Elsősorban a szűkebb család legyen együtt, hiszen a kényszerű rokonlátogatások gyakran amúgy is csak idegesítő kötelességnek tűnnek. A befelé fordulás pedig még az extrovertáltabb embereknek sem árt - a lényeg, hogy ne kelljen kötelező jelleggel a szent családot imitálni. Mivel ilyenkor nem a társadalmi élet a legfontosabb, a távolabbi ismerősök meglátogatására érdemes egy másik időpontot kitűzni, például a szilvesztert vagy az új év első heteit.
Kikapcsolni tessék!
Az ünnepek idején egyértelműen kiderül, hogy ki miként képzeli el a lazítást. Van, aki csak beszélgetne a terített asztal mellett, esetleg egy könyvet olvasna, míg sokan legszívesebben a tévé előtt múlatnák az időt. Nem csoda, ha emiatt szinte óránként pattannak ki a veszekedések, ugyanis szinte biztos, hogy mindenki mást akar nézni...
Mi a megoldás?
Csak úgy lehet mindenki elégedett, ha az összes családtag kap egy keveset abból, amit szeret. Vagyis valamennyit mindegyiküknek engednie kell! Praktikus, ha már az ünnepek előtt tisztázzuk, ki mire vágyik, és előre úgy tervezünk, hogy ebbe a pár napba mindenki kedvenc programja beleférjen. A családi tévézés is ugyanolyan meghitt lehet, mint amilyen remek élmény a közös mézeskalácssütés vagy a jó hógolyócsata.
Patchwork család
Kifejezetten nehéz a helyzet azokban a famíliákban, ahol az egyik vagy mindkét szülőnek vannak az előző kapcsolatából született gyerekei. Komoly konfliktust okozhat ugyanis, ha el kell dönteni, ki kivel ünnepeljen, hiszen a választás kimondatlanul is egyfajta fontossági sorrendet sejtet. Az csak ront a helyzeten, ha minden közeli családtagot december 24-én szeretnénk meglátogatni, és az sem mindenhol elképzelhető, hogy az ily módon rokonná vált emberek közösen ünnepeljenek. Mi a megoldás?
Inkább azok körében legyünk ezekben a napokban, akikkel egész évben együtt élünk, hiszen mindenkinek az az otthona, ahol az ünnepeket tölti! December 25. és 26. is olyan szépen telhet az előző családunk körében...
Én is egyetértek ezzel, hiszen ha szeretünk valakiket, akkor mindig szeressük, ne csak egy-két nap, én nagyon szerencsés vagyok a családommal, mert az év minden napján nagyon szeretnek engem, minket a fiammal, bármilyenek vagyunk, jóban és a rosszban is velünk vannak.Természetesen ezzel mi is ígyvagyunk, mi is nagyon-nagyon imádjuk őket.
Mára ennyi volt az írás, ha nem írnék nektek karácsonyig, akkor addig is békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok sok-sok örömmel, boldogsággal, szeretettel fűszerezve!
Csak így tovább, ne hagyd abba! Úgy gondolom, hogy azok a jó tanácsok, tippek, trükkök amiket leírsz mindenki hasznára válhat. Köszönöm minden olvasód nevében. Gratulálok hozzá.
Próbálkozom, de nem tudom, meddig fogom még írni, hiszen rajtad kívül senki nem szólt még hozzá, de ezt is nagyon szépen köszönöm, valamint a biztatásodat is. Remélem, mások is így gondolják.
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
